Jelenlegi hely

Doktori védések

2018. május

h k sz cs p sz v
 
1
 
2
 
3
 
4
 
5
 
6
 
7
 
8
 
9
 
10
 
11
 
12
 
13
 
14
 
15
 
16
 
17
 
18
 
19
 
20
 
21
 
22
 
23
 
24
 
25
 
26
 
27
 
28
 
29
 
30
 
31
 
 
 
 

Jó tudni

  • Bibliográfiakezelő szoftver: RefWorks

    A bibliográfiakezelő szoftverek segítségével összegyűjthetjük és rendszerezhetjük a különböző forrásokban talált irodalmakat, majd a szoftverben tárolt hivatkozási rendszereknek megfelelő formába önthetjük – egyetlen kattintással.Az alábbi összefoglaló röviden bemutatja a Refworks bibliográfiakezelő program működését.

  • Tudnivalók a kapcsolt adatokról

    Egyre szélesebb körökben jelentkezik az igény a kutatási adatok nyílt elérésére, illetve az adatok összekapcsolására. Az adatok megnyitásával kapcsolatban megélénkült intézmények közötti párbeszédek szemontjából elengedhetetlen két alapfogalom tisztázása:

    Amíg a nyílt adat a korlátok nélkül elérhető adatokat jelenti, a kapcsolt adatok a gép által értelmezhető és szemantikailag összefügő adatokra utal. Így, egy adat lehet nyílt, de nem kapcsolt, vagy lehet kapcsolt, de nem nyílt. Amennyiben mindkét feltétel teljesül, akkor beszélünk kapcsolt nyílt adatról.

  • A hivatkozás alapelvei

    A szakdolgozat megírásának fontos előzménye a téma vonatkozó szakirodalmának felkutatása, összegyűjtése, elolvasása és kijegyzetelése. A hivatkozás lényege, hogy a majdani olvasóval közöljük, hogy melyek azok a szövegek, amelyeknek nem mi vagyunk a tulajdonosai, s azt is, hogy az eredeti textusokat hol, milyen forrásban találja meg.

  • Hogyan írjunk szakdolgozatot?

    A szakdolgozat célja, hogy a végzős hallgató bizonyítsa a választott tudomány-, vagy szakterületen való felkészültségét, a tananyagon túli hazai és nemzetközi szakirodalomban való jártasságát, az elsajátított szakmai ismeretek alkalmazásának képességét, valamint önálló szakmai munkára való alkalmasságát.
    A szakdolgozat elkészítése összetett feladat, amelyhez az alábbiakban Dr. Mihály Péter, egyetemi tanár összeállításában készült módszertani útmutató nyújt segítséget.

iDEa Tudomány

iDEa Tudóstér

iDEalista

iDEa Portálkapu

Feliratkozás Doktori védések hírcsatorna csatornára
A Debreceni Egyetemen folytatott doktori képzések során született dolgozatok tárháza
Frissítve: 3 hét 3 nap

Új genotípus-fenotípus összefüggések örökletes szemészeti kórképekben

2018, április 27 - 19:23
Új genotípus-fenotípus összefüggések örökletes szemészeti kórképekben Orosz, Orsolya ÖSSZEFOGLALÁS A szem organogenezisében résztvevő gének mutációi felelősek a szem veleszületett rendellenességeinek kialakulásáért. Előfordulhatnak izolált formában vagy szindrómák résztüneteként. A klinikai kép súlyossága, lefolyása, illetve a betegség által érintett szövetek mind nagy változatosságot mutatnak. Munkám célja: ritka vagy eddig az irodalomban nem ismert, örökletes szemészeti rendellenességek klinikai és genetikai vizsgálata, új genotípus-fenotípus korrelációk részletes meghatározása, így segítve kutatók, szemész szakorvosok és genetikával foglalkozó szakemberek munkáját. Egy X kromoszómához kötött nagyfokú myopiával rendelkező családban újgenerációs klinikai exom szekvenálással a vörös és zöld opszin génekben toxikus interchange haplotípust (L-opszin/LVAVA, M-opszin/MVAVA) detektáltunk. A proband hosszú távú követésével és az idősebb férfi családtagok klinikai és genetikai vizsgálatával egyértelművé vált, hogy a nagyfokú myopiához későbbi, 40 év feletti életkorban progresszív csap dystrophia társul. Megállapítottuk, hogy az érintett férfiak színlátása és látásélessége 40 éves korig normális, majd 40 év felett látásélesség csökkenése és deutan/protan színlátászavar alakul ki. Vizsgálatainkkal igazoltuk, hogy a színlátászavar nem közvetlenül a toxikus haplotípus, hanem a következményes csap dystrophia eredménye. Az LVAVA/MVAVA haplotípus kombináció az opszin interchange haplotípusokkal kapcsolatban zajló génterápiás kutatásokban kiemelten fontos lehet, a betegség tüneteinek késői megjelenése miatt. Egy permanens neonatalis diabetest, neurológiai eltéréseket, súlyos látáskárosodást okozó homozigóta és teljes funkcióvesztéssel járó NEUROD1 mutáció (c.427_428delCT, p.Leu143Alafs*55) esetében elsőként végeztünk részletes szemészeti fenotípus meghatározást és írtunk le a betegséghez társuló progresszív retina dystrophiát. Bár a betegség a tünettanában, a retina funkcionális károsodásában és az ERG vizsgálati eredményében is emlékeztet retinitis pigmentosára, a jellegzetes szemfenéki és OCT kép segítségével attól és más retina dystrophiáktól teljesen elkülöníthető. Jellemzői a relatíve megkímélt RPE réteg, normál papilla és érhálózat, a pálcikák teljes hiánya, valamint egy éles határú, fotoreceptorok alkotta, korong alakú, kompaktálódott, hiperreflektív képlet a foveában. Elsőként igazoltuk, hogy a homozigóta NEUROD1 mutáció az állatkísérletekhez hasonlóan emberben is súlyos retina dystrophiát okoz. Megállapítottuk a mutáció anatómiai és funkcionális következményeit humán retinában. Oculodentodigitális dysplasiában szenvedő férfi beteg esetében igazoltunk egy korábban egy esetben már leírt missense mutációt a GJA1 génben (c.413G>A, p.Gly138Asp). Az eddigi esetektől eltérően a részletes szemészeti vizsgálattal egy új fenotípust igazoltunk a betegségben, nevezetesen relatív anterior microphthalmus és myopia együttes előfordulását. Az általunk detektált új genotípus-fenotípus korrelációk megállapítása fontos diagnosztikai és prognosztikai értékkel bír, valamint lehetőséget nyújtanak az egyes betegségek patomechanizmusának mélyebb megértésére. SUMMARY Mutations responsible for inherited eye disorders are often found in genes which play a crucial role in the development of the eye or in maintaining its function. These abnormalities can occur isolated or as a part of a multiorgan syndrome. The severity of the clinical manifestation, the progression and the tissues which are affected by the disease show a high diversity. The aim of my work was to clinically and genetically examine rare inherited eye diseases, and to determine in detail their new genotype-phenotype correlation, in order to get a deeper view in their pathogenesis and to provide essential information about these diseases for the researchers, ophthalmologists and clinical geneticists. Toxic interchange haplotypes in exon 3 of the red and green opsin genes (L-opsin/LVAVA, M-opsin/MVAVA) were detected in a family with X-linked high myopia by clinical exome sequencing. However, the long term follow-up and the clinical and genetic investigation of the older affected family members revealed that the high myopia associated with progressive cone-dystrophy in patients older than 40 years. We found that affected males have normal color vision and visual acuity until their forties, but visual acuity started to decline thereafter, along with the development of deutan/protan color vision defects. Our results confirmed that the color vision defect is not the direct consequence of the toxic haplotype, it is due to the cone dystrophy. The effect of the combination of the LVAVA/MVAVA haplotype was described for the first time in the literature. Our findings indicate, the rare exon 3 interchange haplotype in the opsin genes can cause a late onset progressive cone dystrophy, representing a new genotype-phenotype correlation. Moreover, based on our results the diagnosis of a previously reported non-syndromatous X-linked high myopia should be reconsidered. We performed the first detailed ophthalmological description of a progressive retinal dystrophy caused by a homozygous NEUROD1 null mutation (c.427_428delCT, p.Leu143Alafs*55) in a patient with permanent neonatal diabetes, neurological defects and severe visual impairments. Although it resembles RP in aspects of symptoms, retinal functional impairment and ERG results, it can be clearly distinguished from any already known retinal dystrophies by characteristic OCT and fundus appearance. The characteristic hallmarks of the disease are the relatively spared pigmented epithelial layer, the normal appearance of the optic disc and retinal vessel, and the hyperdens disc-shaped remnant of cone photoreceptors in the fovea. We are the first to report that the NEUROD1 null mutation causes severe retinal dystrophy in humans similar to that seen in animal experiments. We determined in detail the anatomical and functional consequences of the homozygous NEUROD1 mutation in the human retina. We detected a previously described missense mutation in the GJA1 gene (c.413G>A, p.Gly138Asp) in a patient with oculodentodigital dysplasia. A new phenotype was revealed by detailed ophthalmological examination, namely the simultaneous presence of anterior microphthalmos and myopia. Our new genotype-phenotype correlations have important diagnostic and prognostic value and add to the deeper understanding of the patomechanism of these inherited eye disorders.

Új heterotriciklust tartalmazó nukleozid analógok szintézise

2018, április 27 - 19:23
Új heterotriciklust tartalmazó nukleozid analógok szintézise Kicsák, Máté Doktori munkám során új típusú heterotriciklust tartalmazó nukleozid analógok előállításával foglalkoztam. Biológiailag aktív vegyületek előállítása volt a cél, mivel számos nukleozid-, illetve nukleotid analóg gyógyszermolekulát alkalmaznak a daganatellenes és antivirális terápiában. Alapötletként szolgált, hogy különböző konformációsan korlátozott bi- és triciklusos nukleozid származékokat állítottak már elő, melyek közül néhánynak biológiai tulajdonságait is tanulmányozták, kedvező eredményekkel. Védőcsoport nélküli, illetve megfelelően védett ribonukleozidokból kiindulva, metaperjodátos oxidációval szekodialdehideket állítottam elő, melyeket utána trisszel reagáltattam. A kondenzációs reakcióban egy új anellált heterotriciklusos vázat alakítottam ki a D-ribofuranózt helyettesítve. A keletkező triciklusban három új aszimmetriacentrum képződött, aminek következtében nyolc diasztereomer kialakulására volt lehetőség. A reakciók azonban nagyfokú diasztereoszelektivitással mentek végbe. A morfolinó nukleozidok mintájára új vegyületeinket elneveztük triciklánóknak. A szerkezetmeghatározáshoz az egyik származéknak sikeresen meghatároztuk az abszolút konfigurációját egykristály röntgendiffrakcióval. Három másik vegyületnek DFT NMR és konformációs analíziséből nyert adatait összevetettük a kísérletes NMR kémiai eltoló-dásokkal. Eredményként mind a négy származék esetében azonos konfigurációt kaptunk. Egy új módszert dolgoztunk ki trifenilmetil-típusú védőcsoportok eltávolítására. Háromkomponensű reagens kombinációnk egy Lewis-savat, Et3SiH-t és hexafluor-izopropanolt tartalmaz, mely gyors és enyhe körülményű védőcsoport-eltávolítást eredményez, és számos védőcsoporttal kompatibilis és nagymértékben hangolható. Alkalmazva az új módszerünket, előállítottam a szabad triciklánó származékokat uridinből, inozinból, ribotimidinből, adenozinból, citidinből és guanozinból.; My PhD research focused on synthetizing a novel type of heterotricycle containing nucleoside analogues. The aim was to produce some biologically active compounds, given the fact that nucleoside or nucleotide analogue pharmacons are widely used in tumour and antiviral therapy. The basic concept was inspired by the successful synthesis of different types of conformationally restricted bi- and tricyclic nucleoside derivatives, with some of them well researched in the various disciplines of biology. Unprotected or suitably protected ribonucleosides were oxidized by metaperiodate to obtain secodialdehydes, which were reacted with Tris. In the condensation reaction, a new anellated heterotricyclic skeleton was formed. With the three new stereogenic centers of the tricycle, potentially eight diastereomers could evolve. However, the reactions were accomplished with high diastereoselectivity. Following the morpholinos, our new compounds were named tricyclanos. To assign the structure of the tricyclanos, the absolute configuration of one of the tricyclano derivatives was successfully determined by X-ray diffraction. Next DFT NMR and conformationally calculations of three other compounds were compared with experimental NMR chemical shifts. Finally, as a result all four derivatives were homochiral. A new method was developed for the removal of triphenylmethyl-type protecting groups. Our new three-component reagent system contains a Lewis-acid, Et3SiH, as a reducing quenching agent and hexafluoroisopropanol as mild protic acid. This reagent combination results in rapid and mild deprotection. Moreover, it is compatible with several protecting groups and is widely tunable. With the application of our novel method the tricyclano derivatives of uridine, inosine, ribothymidine, adenosine, cytidine, and even guanosine were successfully synthetized.

Az alapfokú művészeti iskolák működése és társadalmi környezete

2018, április 27 - 19:23
Az alapfokú művészeti iskolák működése és társadalmi környezete Szűcs, Tímea A disszertációban az alapfokú művészeti iskolák működését, szerepét, funkcióját vizsgáljuk, valamint annak a társadalmi közegnek a jellemvonásait tárjuk fel, amely közvetlen-közvetett részese ennek az extrakurrikuláris tevékenységformának. A kutatás célja egyrészt feltárni azokat a képességeket, készségeket, jelenségeket és dimenziókat, amelyekre hatással van a zenetanulás (Gévayné 2010; Cho 2015). Másrészt célunk az alkalmazott társadalomtudományi módszerek segítségével bemutatni a zenét tanuló gyermekek szocio-kulturális jellemzőit. Az új intézménytípus megjelenése (alapfokú művészeti iskola), a létrejött szerkezetváltás, a kibővült képzési kínálat által előidézett változások bemutatása (Homorné 2009) szintén célja az értekezésnek. Az empirikus kutatás elemzésének alapját saját adatbázis képezi: a „Zenetanulás Magyarországon 2017” címmel. A felmérés során kvantitatív módszert alkalmaztunk, önkitöltős, papír alapú kérdőív formájában. Kutatásunk célcsoportját 13-15 éves gyermekek alkották. Az empirikus vizsgálat területének Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Hajdú-Bihar megyéket választottuk. Az adatok feldolgozása során SPSS programot használtunk, módszerek terén pedig két- és háromdimenziós kereszttáblákat készítettünk, varianciaanalízist, klaszteranalízist és logisztikus regressziót végeztünk. Azt feltételeztük, hogy a kezdetben elitista képzésnek számító zenetanulás napjainkban nyitottá vált más társadalmi rétegek számára is. Azt láthatjuk, hogy miközben az általános és középiskolákban háttérbe szorult az ének-zene tanítás, a hangszertanulás népszerűsége folyamatosan nőtt, és ez a tendencia jelenleg is folytatódik. Az újabb társadalmi rétegek megjelenése a zeneoktatásban egyértelműen kimutatható az oktatáspolitikai intézkedések kapcsán is, pl. a halmozottan hátrányos helyzetű, a hátrányos helyzetű, a testi, érzékszervi, értelmi fogyatékos és autista tanulók ingyen tanulhatnak az alapfokú művészeti iskolákban (2011. évi CXC törvény). Kibővült az intézmények kínálata, a zeneművészeti ág mellett megjelentek a képző- és iparművészeti, a szín- és bábművészeti, valamint a táncművészeti ágak is (11/1994. MKM rendelet). Emellett a zeneművészeti ágon belül is új képzések indultak pl. népzene, jazz zene, elektroakusztikus zene. Tehát mind az elitista, mind a hátránykompenzáló funkció megfigyelhető az alapfokú művészeti iskolákban, térségenként változó hangsúllyal. Mind a korábbi felmérések szakirodalmi háttere, mind az empirikus tapasztalatok megerősítik azt a feltételezésünket, miszerint a zenei tevékenység jelentős hatást gyakorol az iskolai tanulás eredményességére (Altenmüller 2006; Hodges 2000; Schumacher 2014). Felmérésünkben is a zenét tanuló gyermekeknek jobb a tanulmányi eredménye, átlaguk kb. 1 teljes jeggyel magasabb, mint a kontroll csoportba tartozóké. Ennek egyik oka lehet a zenét tanuló gyermekek társadalmi háttere, miszerint szüleik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, ami befolyásolhatja a tanulmányi teljesítményt (Lannert 2004; Pusztai 2009). A másik okot a zenetanulás transzferhatásai jelenthetik. Számos külföldi és hazai kutatás megerősíti, hogy a zenét tanuló gyermekek eredményesebbek a tanulmányaikban, mert kitartóbbak, jobban koncentrálnak, pozitívabb a munkához való hozzáállásuk, és érvényesülnek a zenetanulás transzfer hatásai a különböző tantárgyi területeken is (Janurik – Józsa 2016; Neville et al 2008; Thompson et al 2004). Emellett a zenetanuláshoz szükséges gyakorlás rendszert visz a tanulók egész életébe, amely könnyebbé teheti az iskolai elfoglaltságok és feladatok közötti jobb eligazodást, ezzel elősegítve a jobb teljesítményt. Feltételeztük, hogy a zenét tanuló diákok magasabb kulturális tőkével és többségében zenei biográfiával rendelkező családok gyermekei, akik befektetésnek tekintik a különböző extrakurrikuláris tevékenységeket, ezzel is segítve a társadalmi hierarchián való feljebb jutást, vagy a meglévő státusuk megőrzését. A szülők legmagasabb iskolai végzettsége befolyásolja a befektetett idő, energia és anyagiak mértékét. Az empirikus vizsgálat során azt tapasztaltuk, hogy a kontroll csoport tanulóinak jelentős része felsőfokú végzettséggel nem rendelkező szülők gyermeke, akik anyagi javakkal jól ellátottak, különösen a nagy értékű ingóságokat tekintve, de otthon kevés kulturális útravalót kaptak szüleiktől. A zenetanuló gyermekek intakt, zömmel diplomás és vallásos, kulturális tőke által meghatározott családi miliőből érkeznek az alapfokú művészeti iskolákba. Az anyagi javak birtoklása is visszatükrözi a tradicionális értékrendet, amely megfigyelhető a családok befektetési stratégiájában nemcsak az anyagiak terén, hanem a kultúrába, iskoláztatásba, iskolán kívüli tevékenységekbe való beruházásba is. A feldolgozott szakirodalom és az empirikus eredményeink egyaránt megerősítették, hogy az alapfokú művészeti iskolák társadalmi jelentősége kiemelkedő, sokat tehetnek a felnövekvő generáció formálásában nem csak művészeti területen, hanem a teljesítményük növelésében, és hosszútávon a munkaerőpiaci képességeik fejlesztésében. Ezáltal az alapfokú művészeti iskolák hozzájárulnak a társadalmi-gazdasági fejlődéshez és az életminőség javításához is. In the dissertation we examine the operation, role and function of the primary arts schools and describe the characteristics of the social medium that is a direct and indirect part of this extracurricular activity. On the one hand the aim of the research is to reveal the abilities, skills, phenomena and dimensions that affect the music education (Gévayné 2010; Cho 2015). On the other hand our aim is to introduce the socio-cultural characteristics of music learner children using the applied social science method. The emergence of the new type of institution (primary arts schools), the transformation created and the changes brought about by the expanded training offer is also the aim of the dissertation (Homorné 2009). The analysis of the emprirical research is based on an own database with the title of „Music learning in Hungary 2017”. We used quantitative method during the survey in the form of self-fulfilling paper-based questionnaire. Our target group was 13 to 15 years old children. The area of the empirical study was selected from Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg and Hajdú-Bihar counties. During the processing of the data we used SPSS software, in the field of methods two- and three-dimensional cross tables were made, variance analysis, cluster analysis and logistic regression were carried out. We assumed that music education (which were elitist training in the beginning) has now become open to other social strata as well. We can see that while vocal music teaching in primary and secondary schools has fallen behind, the popularity of vocal education has grown steadily and this trend is still ongoing. The emergence of new social strata in music education be clearly demonstrated in relation of educational policy measures, for example disadvantaged, physical, sensory, mentally disabled and autistic students can learn free of charge in primary arts schools (Act CXC of 2011). The offerings of the institutions have expanded, arts and crafts, drama and puppetry as well as dance arts (11/1994 MKM Decree) have appeared next to music branch. In addition, within the musical branch new trainings have started, for example folk music, jazz music, electroacoustic music. Thus, both elitist and disadvantaged function can be observed in the primary arts schools, with varying emphasis on the regions. Both literature background and the empirical experience of previous surveys support our assumption that music activity has a significant impact on the effectiveness of school learning (Altenmüller 2006; Hodges 2000; Schumacher 2014). In our survey, children who are learning music have better learning outcomes, their grade point average is approx 1 full grade higher than those in the control group. One of the reasons for this may be the social background of music learner children, because their parents have a higher education level, which can affect their learning performance (Lannert 2004; Pusztai 2009). The other reason may be the transfer effects of music learning. Numerous foreign and domestic researches support the fact that music learner children are more effective in their studies, because they are more persistent, more focused, more positive in their work attitude, and the transfer effects of music learning prevail in different subject areas (Janurik – Józsa 2016; Neville et al 2008; Thompson et al 2004). Additionally, the practice of music learning takes a system into the student’s life, which can make it easier to find a better orientation between school activities and tasks, helping to achieve better performance. We hypothesized that music learner students are children of families with higher capital and majority of music biographies who consider the various extracurricular activities as an investment, helping them to move up the social hierarchy or preserve their existing status. Parents’ higher educational attaiment affects the amount of time, energy and material invested. In the empirical study, we found that a significant proportion of the students in the control group are children of parents without higher education, who are well-off, but got little cultural value at home from their parents. The music learner children arrive from the family milieu determined by intact, mostly graduate and religious cultural capital to the primary arts schools. Posession of material also reflects the traditional value system that can be observed in the investment strategy of families not only in the field of material, but also in investment in culture, schooling and out-of-school activities. Both the processed literature and our empirical results have confirmed that the social significance of the primary arts schools are outstanding, they can do much to shape the growing generation not only in the field of art but also in enhancing their performance and in developing their labor market skills in long term. Thus, primary arts schools contribute to socio-economic development and quality of life.

Unitáriusok Budapesten.

2018, április 27 - 19:23
Unitáriusok Budapesten. Retkes, Attila A doktori értekezés az egyes fejezetekben vizsgált részterületek alapján rámutat: a választott korszakban (1869–1949) a Budapest központú magyarországi unitarizmus számarányának megfelelően, sőt, azt olykor felülmúlóan beépült a főváros vallási és kulturális életébe. A bemutatott egyházközségek, az esperesség (püspöki vikáriátus), az egyháztársadalmi szervezetek, a valláserkölcsi nevelésre (iskolai hitoktatásra) fordított kiemelt figyelem, illetve néhány meghatározó személyiség munkája által megfelelő módon képviselte – 4 és sikerült is elfogadtatnia – a felekezet sajátos hitelveit, erkölcsi értékeit, világszemléletét. A Kiegyezés véget vetett Erdély három évszázados különállásának, és a megszülető Osztrák-Magyar Monarchia közigazgatási struktúrája szükségessé tette, hogy erdélyi tisztviselők, hivatalnokok pest-budai minisztériumokban, más közintézményekben vállaljanak állást. Közöttük az unitáriusok számaránya 6-8 százalékra becsülhető. Misszióról tehát nem beszélhetünk: az erdélyi unitárius egyház ekkor már 300 éves múltra tekintett vissza. Új, külföldi eredetű vallási szokások átvételére sem volt szükség: kialakult, megszilárdult az unitarizmus hétköznapi vallásgyakorlata, magyar nyelvű liturgiája. Évtizedekig – Józan Miklós lelkész, későbbi püspöki vikárius Budapestre érkezéséig (1899) – hiányzott viszont az a lelki kohézió, amely a fővárosba rendelt unitárius hivatalnokokat és családtagjaikat igazi közösséggé formálhatta volna. Az első fejezet részletesen bemutatja, milyen körülmények között került sor az első pest-budai nyilvános unitárius istentiszteletre (1869. június 13.). Feltártam annak a hét évig (1869–1876) tartó folyamatnak a lényegi elemeit, összefüggéseit is, amelynek során a fővárosban élő unitáriusok maroknyi csoportja „magán jellemű társaságból” közvetlenül a kolozsvári egyházi központnak alárendelt leányegyházközséggé alakult át. A második és harmadik fejezet a Budapesti Unitárius Egyházközség (BUE) 1948 előtti történetével foglalkozik. A BUE 1881-ben jött létre, a kolozsvári egyházi központ közvetlen fennhatósága alá tartozó, az alakuláskor 202 egyházfenntartót számláló, részben önálló jogi személyiséggel rendelkező anyaegyházközségként. A kis felekezetnek megkérdőjelezhetetlen tekintélyű világi patrónusa is akadt: Jókai Mór, akinek 1877-ben megjelent regénye, az Egy az Isten idealizált képet festett a torockói unitáriusok hősies küzdelmeiről. 1881-ben kezdte meg 14 évig tartó, eredményes szolgálatát az első, Budapestre kirendelt unitárius lelkész, Derzsi Károly. Az 1880-as évek legfontosabb eseménye a Koháry (ma: Nagy Ignác) utcai templomépítés volt, amelynek folyamata – kedvezőtlen külső körülmények, illetve a nagy volumenű beruházások tervezésében és kivitelezésében járatlan unitáriusok által elkövetett sorozatos hibák miatt – hét évig húzódott. A Pecz Samu műegyetemi tanár által tervezett, Róth Miksa üvegablakaival díszített, 1890-ben felszentelt belvárosi templomos ingatlan művelődéstörténeti jelentősége ugyanakkor messze túlmutat az unitárius felekezeti kereteken. A BUE történetében új, több mint négy évtizeden átívelő, a trianoni trauma ellenére is igen gazdag, eredményes korszak nyitánya volt, amikor 1899 őszén Józan Miklós került az egyházközség élére. Józan életútjának és egyházszolgálatának – lelkészi, főtisztségviselői, teológiai, egyháztörténészi és szépirodalmi munkásságának – bemutatása a doktori értekezés egyik súlyponti eleme (4. fejezet), bár az e tárgykörben folytatott kutatásokat korántsem érzem még lezártnak. Esperesi, majd püspöki vikáriusi megbízatásához kapcsolódóan a dolgozatnak ez a szakasza érintőlegesen a vidéki unitárius egyházközségek 5 (Hódmezővásárhely, Polgárdi, Füzesgyarmat, Debrecen, Dunapataj, Kocsord) helyzetével is foglalkozik. Ezek működését nem lehet elválasztani a budapesti unitarizmus történetétől, mert a magyarországi egyházrészre vonatkozó minden fontos döntést Józan Miklós és közvetlen munkatársai hoztak meg a Koháry utcai egyházi központban. A BUE történetének politikai és kulturális aspektusai közül – Pál János lelkész-egyháztörténész munkáihoz is kapcsolódva – a „zsidókérdést” semmiképpen nem kívántam megkerülni. Levéltári kutatások bizonyítják, hogy az ekkor már több ezres lélekszámú egyházközségen belül az antiszemita, fajvédő, illetve antifasiszta, szabadelvű irányzatok egyaránt markánsan jelen voltak. Az egyházközséghez tartozó, széles körben elismert világi személyek közül összegyűjtöttem és értékeltem Székely Ferenc vallás- és közoktatásügyi (később igazságügyi) miniszter, Bedő Albert országos főerdőmester, Kelemen Béla rendőrkapitány, Batthyány Ilona grófnő (a mártír miniszterelnök leánya), valamint a 20. századi egyetemes zenetörténet géniusza, Bartók Béla unitárius egyházszolgálatának mindeddig publikálatlan dokumentumait. A Józan Miklós mellett szolgáló lelkészek közül részletesebben Barabás István és Szent-Iványi Sándor életútjával és egyházszolgálatával foglalkoztam. A dolgozat ötödik fejezete a Budapesti Unitárius Misszióház történetét elemzi, a kezdetektől az államosításig. 1929-ben – jelentős brit és amerikai támogatással, illetve erdélyi és magyarországi közadakozásból – jött létre a főváros második unitárius temploma. A ferencvárosi Rákos (mai nevén: Hőgyes Endre) utcában található Misszióház felekezettörténeti jelentősége a vizsgált korszak utolsó két évtizedében folyamatosan növekedett, ami elsősorban Csiki Gábor missziói lelkész, későbbi püspöki helynök érdeme. A Misszióház egyszerre volt templom és unitárius diákotthon, illetve a magyarországi unitáriusok felekezetközi és nemzetközi kapcsolatainak, egyháztársadalmi szervezeteinek központja. Az 1930-as évek közepétől jelentkeztek a Misszióház gyülekezetalapítási és önállósulási törekvései, amelyek a BUE-val való éles szembenálláshoz vezettek. A kolozsvári egyházi főhatóságok végül úgy döntöttek, hogy a Misszióház felügyelete alatt létrehozzák a Duna-Tiszaközi Unitárius Szórványegyházközséget. Az 1920-as évek elején, Trianon következményeként, Budapest környéki falvakban – Cinkota, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Sashalom, Soroksár, Vecsés – unitárius szórványok jöttek létre, amelyekben a hívek döntő többségét erdélyi menekültek alkották. E szórványokból, Pethő István hitoktató lelkész vezetésével, az úgynevezett Állami lakótelepen élő hívek aktív közreműködésével szerveződött meg a Pestszentlőrinci Unitárius Egyházközség (6. fejezet). A lakótelepen hagyományos székely stílusban felépült templomot 1936-ban szentelte fel Józan Miklós. A doktori értekezés utolsó fejezetének témája a három budapesti unitárius egyházközséghez kapcsolódó, munkájukat segíteni hivatott egyháztársadalmi 6 szervezetek tevékenysége, amely mindeddig teljesen feltáratlan volt. A budapesti Dávid Ferenc Egylet működésének első évtizedében (1901–1910) hasznos, hatékony munkát végzett: kulturális és ismeretterjesztő rendezvényeik jelentősen enyhítették az unitáriusokkal szembeni előítéleteket. 1910 után azonban az egylet – személyi változások, az I. világháború és Trianon hatására – hanyatlásnak indult, tevékenysége formálissá vált. Fiókszervezete, a Brassai Sámuel Unitárius Ifjúsági Egyesület bálokkal hívta fel magára a figyelmet, ahol a jótékonyság mellett revíziós célkitűzések is megfogalmazódtak. A Magyar Unitárius Nők Szövetsége már a trianoni trauma után jött létre. A karitatív célok, a beteg vagy mélyszegénységben élő unitáriusok segítése mellett itt is kezdettől jelen volt a „magyar ügy” képviselete, a békediktátum igazságtalanságának széleskörű nemzetközi megismertetésére irányuló törekvés. A Bölöni Farkas Sándor Unitárius Iparosok és Kereskedők Köre az egyházi keretekből kilépve gazdasági és érdekvédelmi tevékenységet is folytatott. Az 1900 után kibontakozó budapesti unitárius egyháztársadalmi mozgalmak legfontosabb szereplője Perczelné Kozma Flóra írónő volt, aki a hagyományos nemesi-polgári-keresztény értékek mellett a 20. század elejének modern, nagyvárosi világát is meg akarta érteni, s ehhez felnőttként választott vallását, az unitarizmust hívta segítségül.; Based on the areas examined in the specific chapters, the doctoral dissertation points out that in the selected period (1869-1949) the role that the Budapest-centred Hungarian Unitarianism played in the cultural and religious life of the capital was proportionate to its size, sometimes even going beyond that. Through the congregations described, the deanery (episcopal vicariate), the church community organisations, the special emphasis laid on education on 10 religious morality (religious education in schools) and the work of some outstanding personalities, it appropriately represented - and gained acceptance for - the special doctrines, moral values and world-view of the denomination. The Austro-Hungarian Compromise put an end to the 300-year-long separation of Transylvania, and because of the administrative structure of the newly-formed Austro-Hungarian Monarchy, officers and officials from Transylvania needed to seek employment in ministries and other public institutions in Pest-Buda. An estimated 6-8% of them were Unitarians. This means this was not a mission: at this time the Transylvanian Unitarian Church looked backed on a history of 300 years. There was no need to adopt new, foreign religious traditions, either: the everyday practice of Unitarian worship and Hungarian liturgy had already developed. However, there was a lack of spiritual cohesion for decades - until minister, later Episcopalian vicar, Miklós Józan came to Budapest (in 1899) - that could have formed a real community from the Unitarian officials and their families who came to Budapest. The first chapter describes the circumstances of the first public Unitarian service in Pest-Buda (on 13 June 1869) in detail. I explored the main elements and correlations of the 7-year-long process (between 1869 and 1876), through which the ‘private society’ of a handful of Unitarians living in the capital evolved into a filial parish directly under the church centre in Cluj-Napoca (Kolozsvár). The second and third chapters describe the history of the Unitarian Congregation in Budapest (Budapesti Unitárius Egyházközség, BUE) before 1948. The BUE was founded in 1881 as a mother parish, a partially independent legal entity with 202 tax-paying members at the start, directly under the church centre in Cluj-Napoca (Kolozsvár). The small congregation had a highly respectable secular patron, Mór Jókai, who published his novel, Egy az Isten (God is One), in 1877, in which he portrayed the heroic fights of the Unitarians of Torockó in an idealised way. The first unitarian minister sent to Budapest, Károly Derzsi, started his 14-year-long, successful service in 1881. The most important event in the 1880s was the construction of the church in Koháry (today: Nagy Ignác) Street, which lasted for 7 years, because of unfavourable circumstances and the many mistakes made by the Unitarian people, who had no experience in planning and implementing large-scale projects. The property with the church in the city centre, which was designed by Samu Pecz, a professor at the University of Technology, decorated by glass windows by Miksa Róth, and consecrated in 1890, played a significant role in cultural history, going well beyond the Unitarian denomination. The autumn of 1899, when Miklós Józan became the leader of the congregation, was the start of a new period for the BUE. Despite the trauma caused by the Treaty of Trianon, this was a rich and successful period, spanning over 40 years. The description of Józan’s life and his service to the church - his work as a minister, a senior official, a theologian, a church historian and a literary author - is a focal point of the doctoral dissertation (chapter 4). However, I believe that 11 research in this field is far from complete. When describing his work as a dean and later as an episcopal vicar, this part of the dissertation touches upon the situation of other Unitarian congregations in the country (in Hódmezővásárhely, Polgárdi, Füzesgyarmat, Debrecen, Dunapataj, and Kocsord). The operation of these congregations cannot be separated from the history of Unitarianism in Budapest, as every important decision regarding the Hungarian branch of the church were made by Miklós Józan and his direct colleagues in the centre of the church, in Koháry Street. I did not want to avoid dealing with the “Jewish question” when describing the political and cultural aspects of the history of the BUE, also referring to the works of minister-church historian János Pál. Archival research has shown that anti-Semitic and racist, as well as antifascist and liberal movements all had a strong presence in the congregation, which now had thousands of members. From the widely acknowledged laypeople who belonged to the congregation, I collected and evaluated the so far unpublished documents about the service to the Unitarian church by Minister of Religion and Public Education (later Minister of Justice) Ferenc Székely, National Head Forest-Master Albert Bedő, Chief of Police Béla Kelemen, Countess Ilona Batthyány (the daughter of the martyred prime minister), and the genius of 20th century music history, Béla Bartók. From the ministers who served with Miklós Józan, I took a closer look at István Barabás and Sándor Szent-Iványi, their life and their service to the church. The fifth chapter of the dissertation analyses the history of the Unitarian Mission House in Budapest, from the beginning to its nationalisation. The second Unitarian church in Budapest was built in 1929, with considerable support from Britain and the US, and donations from the public in Transylvania and Hungary. This was the Mission House in Rákos (today: Hőgyes Endre) Street in the Ferencváros area, and its significance in the history of the denomination was continuously increasing in the last two decades of the period in question, mostly owing to the minister of the mission, later episcopal vicar, Gábor Csiki. The Mission House was a church, a Unitarian student residence, and the centre of the interdenominational and international relations and church community organisations of the Hungarian Unitarians at the same time. In the mid-1930s, the intention emerged that the Mission House should found a congregation and become independent, which led to a major confrontation with the BUE. The high authorities of the church in Cluj-Napoca (Kolozsvár) finally decided to establish the East-Danubian Unitarian Diaspora Congregation under the authority of the Mission House. In the early 1920s, as a result of the Treaty of Trianon, Unitarian diasporas were formed in villages around Budapest – Cinkota, Csepel, Kispest, Pestszenterzsébet, Pestszentlőrinc, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Sashalom, Soroksár, Vecsés –, where the majority of the members were Transylvanian refugees. The Pestszentlőrinc Unitarian Congregation was formed from these 12 diasporas, led by religious teacher and minister István Pethő, with active help from churchgoers from the so-called State Housing Estate (chapter 6). The church, built on the housing estate in the traditional Székely style, was consecrated by Miklós Józan in 1936. The last chapter of the doctoral dissertation describes the so far unexplored activities of church community organisations that were related to the three Unitarian congregations in Budapest and supported their work. The activities of the Dávid Ferenc Egylet (Dávid Ferenc Association) in Budapest were effective and useful in its first decade (1901–1910): cultural and informational events were organised, which significantly reduced the prejudices against Unitarians. After 1910, however, the association started to decline and its activities became formal, which was a result of personnel changes, the First World War, and the Treaty of Trianon. Its branch organisation, the Brassai Sámuel Unitárius Ifjúsági Egyesület (Brassai Sámuel Unitarian Youth Association) was known for the balls it organised, where besides charity, revisionist ideas were also discussed. The Magyar Unitárius Nők Szövetsége (Confederation of Hungarian Unitarian Women) was established after the trauma of the Treaty of Trianon. In addition to charity and support to Unitarians who were sick or lived in extreme poverty, the “Hungarian cause” was present from the very beginning, as they intended to raise awareness of the injustice of the dictated peace treaty of Trianon among wide, international audiences. Moving beyond church life, the Bölöni Farkas Sándor Unitárius Iparosok és Kereskedők Köre was an association pursuing economic activities and representing the interests of Unitarian craftsmen and tradesmen. The most important person in the Unitarian church community movements that evolved after 1900 in Budapest was author Mrs. Flóra Kozma Perczel, who wanted to understand not only the traditional patrician-civic-Christian values, but the early 20th century, modern, urban world as well, and to be able to do so, she turned to Unitarianism, the religion she chose as an adult.

Könnyben lévő mediátorok vizsgálata cornealis ectasiákban

2018, február 4 - 02:39
Könnyben lévő mediátorok vizsgálata cornealis ectasiákban Pásztor, Dorottya A cornea ectaticus betegségeinek népegészségügyi jelentőségük van. Ezen kórképeket a cornea szerkezetének progresszív deformációja és elvékonyodása jellemzi. A pellucid marginális degeneráció (PMD) nagyon ritka, a perifériás cornea alsó részének elvékonyodásával járó kórkép, míg a leggyakoribb cornealis ectasia, a keratoconus (KC) esetében a szaruhártya jellegzetesen kúpszerű alakot vesz fel. Nem ismert pontosan, hogy teljesen különböző betegségekről van-e szó, vagy ugyanannak a kórképnek a fenotípusus variációiról. Klasszikusan a coneális ectasiákat nem gyulladásos eredetű betegségekként tartjuk számon, azonban a mostanában megjelent tanulmányok felvetik a gyulladásos faktorok kulcsszerepét. A KC-s betegek könnyében előforduló biomarkereket korábbi tanulmányok már tanulmányozták, azonban PMD-ben még nem történtek ilyen vizsgálatok. Számos mediátor (IL-6, IL-10, CXCL8/IL-8, CXCL10/IP-10, CCL5/RANTES, MMP-9, MMP-13, TIMP-1, NGF, tPA és PAI-1) koncentrációjának meghatározását tűztük ki célul PMD-s, valamint KC-s betegek könnymintáiból, hogy feltárjuk a két betegség között lévő biokémiai különbségeket. Az MMP-9 szignifikánsan eltért a két ectaticus betegcsoport között. Az MMP-9 és a TIMP-1 aránya 2,45 volt a PMD-s, 0,4 a KC-s és 0,23 a kontrollcsoportban. Néhány korábbi tanulmány a könnyben lévő biomarkerek és a KC súlyossága közötti kapcsolatot vizsgálja. Ezen publikációk limitációja a kevés vizsgált beteg, illetve mediátor, valamint a szubklinikai esetek hiánya. Kutatásunk során célul tűztük ki különböző mediátorok (IL-6, IL-10, CXCL8 /IL-8, CCL5/RANTES, MMP-9, MMP-13, TIMP-1, tPA és PAI-1) könnyben lévő koncentrációjának vizsgálatát, valamint a biomarkerek között lévő asszociációk feltérképezését a KC-ban szenvedő páciensek teljes spektrumában, illetve egészségesek esetében. Ráadásul, ezen mediátorok és a KC súlyosságát jellemző Scheimpflug paraméterek közötti korreláció megismerését is elterveztük. Továbbá célunk volt a Scheimpflug képalkotó paraméterek és az asthma bronchiale KC-ban való előfordulása közötti kapcsolat vizsgálata is. Vizsgálatunk feltárja a különböző könnyben lévő mediátorok kooperációját, melyek részt vesznek a KC komplex patomechanizmusában. Tanulmányunk megmutatja a könnyben lévő mediátorok és a Sheimpflug paraméterek közötti asszociációkat, megerősíti a gyulladás szerepét a KC patogenezisében. A mediátorok pontos szerepének meghatározása és a KC progressziójának vizsgálata a későbbiekben alapul szolgálhat a patológiás cornealis elvékonyodás helyi gátlásához, vagy a végleges terápiához.; Corneal ectatic disorders have importance in public health. They are characterized by progressive deformation of the corneal architecture. PMD is a very rare peripheral thinning disorder of the inferior cornea, while KC is the most common primary corneal ectatic disease that gives rise to a cone-shaped cornea. It is not known whether PMD and KC are distinct diseases or whether they represent different clinical presentations of the same underlying disease process. Corneal ectatic disorders are generally believed to be non-inflammatory diseases, however, recent studies have suggested that ectatic disorders are inflammatory conditions. Biomarkers in the tear film have been studied in patients with KC but no studies have been reported for PMD. Our aim was to determine and to compare the concentrations of various mediators (IL-6, IL-10, CCL5/RANTES, CXCL8/IL-8, CXCL10/IP-10, MMP-9, MMP-13, TIMP-1, tPA, PAI-1 and NGF) in the tear film of patients with PMD and KC in order to reveal any possible biochemical differences between these two entities. MMP-9 presented relevant variances between the two patient groups. The ratios of MMP-9 and TIMP-1 were 2.45, 0.40 and 0.23 in PMD, KC and the controls, respectively. A few preliminary studies examining the association between biomarkers in the tear fluid and the severity of KC, but the limitations of these reports are the small number of patients, or the few examined mediators, or the lack of subclinical cases. We aimed to determine associations between biomarkers in tear fluid (IL-6, IL-10, CXCL8/IL-8, CCL5/RANTES, MMP-9, MMP-13, TIMP-1, tPA, and PAI-1) in the whole spectrum of keratoconic eyes and normal eyes. An additional goal was to explore associations between these mediators and the Scheimpflug parameters which characterize the severity of KC. Our aim was also to examine the relationship between the Scheimpflug imaging parameters and bronchial asthma in KC. This study reveals the cooperation of the different mediators in tears all taking part in the complex pathomechanism of KC. Our study reveals associations between tear biomarkers and Scheimpflug parameters, confirms that inflammation is involved in the pathogenesis of KC. Determination of the precise role of these mediators, as well as examination of the progression of KC serve then as a platform for local inhibition of pathological corneal thinning, or eventual treatment.

Természetközeli erdőgazdálkodás lehetőségei a szatmár-beregi sík erdeiben

2018, február 4 - 02:39
Természetközeli erdőgazdálkodás lehetőségei a szatmár-beregi sík erdeiben Szalacsi, Árpád Az erdő életébe csak oly módon lehet ideálisan beavatkozni, hogy annak épségét, működőképességét az ne zavarja. Ezt csak folyamatos erdőborítás mellett, a természetes erdőciklusok utánzásával lehet elérni. A dolgozatom célja volt az eddigi hagyományos, vágásos szemléletű, fatermesztés orientált erdőgazdálkodásunkhoz képest egy új típusú sokrétűbb tudásanyagot igénylő síkvidéken alkalmazandó lékvágásos felújítási módszer ismertetése, alkalmazhatóságának vizsgálata. Botanikai és ökofiziológiai módszerek segítségével teljesítettem célkitűzéseimet. A módszer helyességét alátámasztó ökofiziológiai paramétereket értékeltem, jellemeztem a felújítás által érintett két újulat alkotó fafaj ökofiziológiai plaszticitását. A síkvidéki kocsányos tölgy erdőállományok felújítási módszereinek kidolgozásában és finomításában, a folyamatos erdőborítást biztosító módszerek megalapozása terén fontos, hogy a létrejövő erdőnek megfelelő vertikális tagozódással kell rendelkeznie, a felújítás idejének elnyújtásával változatos korosztályú erdő jön létre. A technológia kidolgozásakor figyelembe kell venni a meghatározó fafajok élettani tulajdonságait, valamint azok ökológiai paraméterekkel szembeni érzékenységére. Mind a hazai, mind a nemzetközi kutatások elsősorban erdészeti központúak, illetve az eltérő erdészeti kezeléseknek az erdei ökoszisztémákra gyakorolt hatását vizsgálták. A vizsgált kutatási területek a Felső-Tisza vidék középtájban, a Szatmári és a Beregi síkon helyezkednek el. Az erdészeti táj besorolás szerint a Nagyalföld erdészeti tájcsoport Szatmár-Beregi síkság táján találhatók. A vizsgálatokra a Szatmár-beregi-sík erdészeti tájban, a Gelénes és Vámosatya települések között elhelyezkedő Bockerek-erdő erdőrészleteiben került sor: különböző méretű lékekben és az erdőbelsőben. A táj éghajlata átmeneti jellegű, a mérsékelten meleg és a mérsékelten hűvös éghajlati öv határán fekszik. Egyrészt az Alföld kontinentális klímája, másrészt a Kárpátok montán klímája mutat jól észrevehető hatást. Ökofiziológiai vizsgálatokban két eltérő időjárási viszonyú évet hasonlítottunk össze. A vizsgált botanikai és ökofiziológiai paraméterek alapján is igazolható a tölgy magasabb fényintenzitáshoz való alkalmazkodó képessége. A nem-fotokémiai kioltó folyamatok nagyobb aránya révén akklimatizációs képessége meghaladja a gyertyánét, síkvidéki körülmények között is kiválóan alkalmazható eredeiben a lékvágásos erdőgazdálkodás. Tapasztalataink szerint a lékeket minimum 1500 m2, vagy ettől valamivel nagyobbra kell méretezni. Az első lékek megnyitásakor botanikai és ökofiziológiai vizsgálataink alapján arra a megállapításokra jutottunk, hogy a léket ÉK DNY felé kell tájolni, az optimális lékméret 0,15 - 0,3 ha, melynek nem feltétlenül a kör alakzat a legmegfelelőbb, ami a csemeték legnagyobb számú megmaradását biztosítja. A növénytani felvételezések eredményeire alapozva a kör helyett javasolt az elnyújtott ellipszis, szem alakzat. Az eredmények szerint a megnyitott lékek DNY-i részein, a tavasszal, nagy tőszámmal megjelent az újulat, de a nyár végére már nem volt ott. A lék nyitással egyszerre a D-DNY-i szélen a léket övező állományból egy keskeny sávban a második lombkorona és cserjeszint kivágásával fényt kell ereszteni a lékbe a legjobb eredmény elérése érdekében.; Intervening ideally into the life of forests brings around the necessity of doing it in such a way that it does not interfere with its integrity and functionality. This can be accomplished only by maintaining continuous forest cover, by following schemes of natural forest cycles. The purpose of my dissertation was to describe the leak-renewal method which applies a new type of more complex knowledge in comparison to our traditional, cutting-edge, tree-oriented forest management. By using botanical and eco-physiological methods, I accomplished my goals. I evaluated the eco-physiological parameters supporting the correctness of the method, and characterized the eco-physiological plasticity of the two re-growth forming species affected by the forest renewal. In the elaboration and refinement of the methods of the flatland oak forest renewal and in the substantiation of permanent forest cover supportive methods, it is essential for the forest to be created to have a vertical division and with the prolongation of the renewal time, a diverse age-group forest is established. When developing the technology, the physiological properties of the dominant tree species must be taken into account as well as their sensitivity to ecological parameters. Both domestic and international researches were primarily focused on forestry and the impact of different forestry treatments on forest ecosystems. The investigated research sites are located in the middle of the Upper Tisza region on the Szatmári and Beregi planes. According to the forestry classification it is located in the Nagyalföld (Great Plain) forestry region-group, in Szatmár-Bereg forestry plain region. Investigations were carried out in forest subcompartments of the Bockerek forest between settlements of Gelénes and Vámosatya in different sizes and in different forest interior. The climate of the region falls between the moderately temperate and moderately cool. Both the continental climate of the Great Hungarian Plain and the mountain climate of the Carpathians have a noticeable effect. In eco-physiological studies, we compared two years with different weather conditions. Based on the examined botanical and eco-physiological parameters, the ability of the oak to adapt to higher light intensity can be justified. Due to the higher proportion of non-photochemical extinction processes, its acclimatization capacity exceeds that of the hornbeams, and leak-cutting forest management can be used well in the lowland conditions. According to our experience, leaks must be at least 1500 m2 in size or slightly larger. When opening the first ones, according our botanical and eco-physiological studies, we found that they should be positioned towards the NW SW, and their optimal size is 0.15 to 0.3 ha. Leaks shape is not necessarily circular, which provides the maximum number of seedlings. Based on the results of botanical surveys, the elongated ellipse, eye shape, is proposed instead of the circular. According to the results, the re-growth appeared in the open-leaks in the SW-parts in the spring, with a large number of stems but these were not found by the end of the summer. At the same time with the opening, at the S-SW edges in a narrow strap from the surrounding stand the second canopy and shrub layer must be removed to let sunlight inside the leak to achieve the best result.

Ora et labora?

2018, február 4 - 02:39
Ora et labora? Morvai, Laura Az egyházi iskolák rekrutációjának és eredményességének kérdése a nemzetközi szakirodalom sokat vitatott, bonyolult témája. Általában elmondható a nem állami szektorról, hogy az eltérő történelmi hagyományok miatt országonként jelentős diverzitást mutatnak mind funkciójukban, mind eredményességükben (Bertola & Checchi 2013). Nincs ez másképp az egyházi iskolák esetén sem. Hazánkban is időről időre felmerülő kérdés az egyházi iskolák eredményességének kérdése. Az egyházi iskolák száma a rendszerváltást követően komoly növekedésnek indult, melyben egy erőteljes lökéshullámot jelentett, amikor 2010. évi LXII. törvény lehetőséget biztosított az önkormányzatok számára, hogy az iskolák fenntartását az egyházak kezébe adják. Kíváncsiak voltunk, hogy vajon ezen átalakítások, hogyan befolyásolták az egyházi szektor eredményességét. Hiszen korábbi kutatásokból tudjuk (Pusztai 2004, Imre 2005, Neuwirth 2005), hogy bizonyos objektív mutatók terén korábban kifejezetten jól teljesítettek. Fontos kérdés lehet, hogy az iskolaátadások vajon a jobb teljesítményű iskolákra irányultak, vagy, ahogy a fenntartókkal készített korábbi eredményeink mutatják (Morvai 2014a, Morvai & Sebestyén 2014), inkább a hátrányosabb helyzetű területek felé és a szakképzés irányába nyitottak. Jelen értekezésben arra vállalkozunk, hogy feltérképezzünk a magyar oktatási rendszer különböző fenntartói szektoraiban tanuló szakközépiskolások és gimnazisták eredményességét, külön figyelmet fordítva az egyházi szektorra, azon belül is szétválasztva a 2010-ben már egyházi vagy csak azután egyházivá váló intézményeket. Kutatásunkhoz az Országos kompetenciamérés 2014-es tanulói, telephelyi és intézményi adatbázisát használtuk. A vizsgálatok során kereszttáblákat, varianciaanalíziseket, klaszteranalíziseket, lineáris és logisztikus regressziós elemzéseket végeztünk. A vizsgálatok függő változóit a matematika és szövegértés kompetenciamérési pontszámok, a kiemelkedő extrakurrikuláris aktivitás, a diplomaszerzési aspiráció, a család kulturális tőkéjével kontrollált matematika és szövegértés eredmények jelentették. Az eredményesség mind a szakközépiskolások, mind a gimnazisták esetén nagy szórást mutatott, valamelyest nagyobb arányban volt kimutatható a régi egyházi szektor eredményessége, mint az állami szektoré. Az új egyházi szektor azonban jelentős lemaradást mutat. A kutatásunk során azt tapasztaltuk, hogy a teljes minta, a régi egyházi és az új egyházi szektorok esetén az egyes eredményességi változókra más-más tényezők fejtették ki a legerősebb hatást. Az egyik legfontosabb tényezőnek a diplomaszerzési aspiráció bizonyult, továbbá a szülői diszpozíció, a tanulást támogató légkör valamint az extrakurrikuláris aktivitás. Minden szektor esetén több kiemelkedő iskolai környezetet tudtunk beazonosítani, főként a nagyméretű iskolák előnye rajzolódott ki. A teljes minta esetén a megyeszékhelyi és fővárosi nagy iskolák, a régi egyházi iskoláknál ellenben a fővárosi közepes és nagy, valamint a városi nagy iskolák emelkedtek ki, az új egyházi szektornál pedig a városi és megyeszékhelyi nagy iskolák, valamint a városi közepes iskolák hatása tűnt ki. Véleményünk szerint fontos az eredményesség vizsgálata, azonban az iskolák valódi eredményessége hosszútávon fog kirajzolódni, és erre nem biztos, hogy a kompetenciatesztek pontszámai jelentik a legjobb mérőszámot, valószínűleg inkább a nem tanulmányi eredményesség komponensei azok, amelyek komolyabb hatást gyakorolnak majd a tanulók életére, például az, hogy terveznek-e felsőfokú tanulmányokat. Kiemelkedő fontosságú kérdésnek tartjuk, hogy vajon az új egyházi iskoláktól elvárható-e ugyanaz az eredményesség, mint a régi egyházi szektortól. Véleményünk szerint jelen értekezés csak egy pillanatkép az új egyházi szektor valóban egyházivá válásának folyamatában. The question of the recruitment and effectiveness of church-run schools is a very controversial, complex topic of the international literature. In general, due to different historical traditions, the non-state sector is characterized by the diversity of national traditions both in their function and in their effectiveness (Bertola & Checchi 2013). It is not different in the case of church-run schools either. The question of effectiveness of church-run schools arises from time to time in our country as well. The number of church-run schools started to grow after the regime change (1989), with a strong shock wave when LXII. law in 2010 gave local governments the opportunity to pass the maintenance of schools in the hands of the churches. We were curious how these transformations influenced the effectiveness of the church-run sector. As we have seen from previous researches (Pusztai 2004, Imre 2005, Neuwirth 2005), they previously performed well especially in certain objective indicators. It can be an important issue to analyze whether the maintainer-change focused on higher-performing schools or as demonstrated by our previous results with maintainers (Morvai 2014a, Morvai & Sebestyén 2014), they are more open to the less favoured areas and towards vocational training. In this dissertation, we undertake to survey the effectiveness of vocational secondary school students and grammar school students studying in various maintenance sectors of the Hungarian education system, paying particular attention to the church-run sector, separating the institutions already church-run from the ones that became church-run only after 2010. In our research we used students and institutional database of the Hungarian National Assessment of Basic Competencies 2014. Cross-tables, variance analyzes, cluster analyzes, linear and logistic regression analyzes were used during the investigations. The dependent variables of the studies were Mathematics and Reading competency scores, prominent extracurricular activity, higher education aspiration, Mathematics and Reading competency scores controlled by the cultural capital of the family. Effectiveness showed large variance in both vocational secondary schools and grammar schools. In the old church-run sector higher level of effectiveness was detected than by the public sector. However, the new church-run sector shows a significant lag. During our research we found that in the case of the whole sample, in the old church-run and in the new church-run sectors, different performance variables were the most influential factors. One of the most important factors were higher education aspiration and parental involvement, supportive learning atmosphere and extracurricular activity. For each sector, we were able to identify several prominent educational environment, the advantages of large schools particularly stood out. In the case of the whole sample the impact of big sized schools emerged in county seats and the capital city, while by the old church-run sector middle and big sized schools in the capital city and towns were remarkable and by the new church-run sector big sized schools in county seats and rural and middle sized rural schools were prominent. In our opinion, it is important to examine the effectiveness, but the real success of the schools will be outlined in the long run, and the scores for the competency tests are not the best measurement. Probably components of non-academic effectiveness have more determinant impact on students' lives than competency scores, for example whether they plan higher education studies or not. The question whether the same effectiveness can be expected from the new church-run schools as from the old church sector is of utmost importance. In our opinion, this dissertation is just a snapshot of the transformation process of the newly church sector.

The role of adenosine A3 receptors and retinoids in the regulation of efferocytosis

2018, február 4 - 02:39
The role of adenosine A3 receptors and retinoids in the regulation of efferocytosis Joós, Gergely Egészséges egyénekben nap, mint nap sejtek milliárdjai halnak el apoptózis révén. Ha az elhalt sejtek fagocitózis útján történő eltakarítása (amit egyre szélesebb körben efferocitózisnak neveznek) nem kellően hatékony, az apoptótikus sejtek szekunder nekrózisa következik be, ami következményesen a pro-inflammatórikus sejttartalom extracelluláris térbe áramlásához, a környező szövetek károsodásához és krónikus gyulladáshoz vagy akár autoimmunitással járó betegségek kialakulásához is vezethet. Az efferocitózis tanulmányozása olyan gyógyszertámadáspontok azonosításához vezethet, melyek új kezelési stratégiák részévé válhatnak olyan betegségek kapcsán, ahol az elhalt sejtek eltakarításának zavara fontos pathogenetikai tényező. Az apoptótikus sejtek eltakarításának első lépése során az elhalt sejtekből kiáramló ún. „find-me” szignálokat érzékelő makrofágok kemotaktikus migráció révén az apoptótikus sejtek közelébe vándorolnak. A vándorlás során polarizálódó makrofágok vezető oldalukon ATP-t bocsátanak ki, ami extracellulárisan ADP-re, AMP-re, majd adenozinra bomlik, majd a sejtfelszíni purinerg receptorokhoz kötődnek. Korábbi tanulmányok igazolták, hogy a kemotaktikus szignálokon kívül ezen autokrin purinerg jelátvitelre is szükség van a kemotaktikus jelek felerősítéséhez ill. irányított mozgássá alakításához (Kronlage et al., 2010). Kísérleteink első részében az adenozin A3 receptorok (A3R) szerepét vizsgáltuk a makrofágok apoptótikus timociták irányába történő kemotaktikus vándorlásának szabályozásában. In vitro és in vivo kísérleti módszerek eredményeivel támasztottuk alá, hogy az autokrin purinerg jelátvitel szükséges a makrofágok apoptótikus timociták irányába történő vándorlása során a mozgás sebességének és direkcionalításának fenntartásához. Az adenozin receptorokhoz kötődő jelátvitel eredményeink alapján önmagában képes hatékony sejtmigrációt biztosítani, de csak abban az esetben, ha szimultán A3R és A2R aktiváció is bekövetkezik. Bár az A3R elvesztése önmagában nem befolyásolja a makrofágok fagocitózis kapacitását, az intraperitoneálisan befecskendezett apoptótikus timociták az A3R hiányos makrofágok zavart kemotaktikus navigációs képessége miatt lassabban kerültek felvételre. Eredményeink igazolják a makrofág A3R jelentőségét a kemotaktikus mozgás direkcionalitásának szabályozásában és ezzel összefüggésben az apoptótikus timociták in vivo intraperitoneális eltakarításának zavartalanságában. Érdekes módon az A3R elvesztése nem befolyásolta a dexamethasone kezelést követően timuszban zajló efferocitózist. A dolgozat második felében az elhalt sejtek bekebelezésének hátterében zajló jelátviteli folyamatok vizsgáltát célzó kísérleteink mutatom be. Megerősítettük, hogy az elhalt sejtek lipidjei által aktivált lipid érzékelő liver X receptor (LXR) stimulációja számos efferocitózis kapcsolt molekula génje mellett az endogén retinoid produkcióért felelős enzimek génjeit is indukálja. Az endogén retinoid szintézis egy nem-klasszikus, ismeretlen retinoid termeléséhez vezet a makrofágokban. Az ismeretlen retinoid a tömegspektrometriás analízis alapján egy dihidro-retinsav származék lehet, melynek megjelenése további fagocitózis kapcsolt receptorok indukciójához, pl.: TG2, vezet a retinsav receptorok aktivációján keresztül. A retinoid szintézis gátlása az LXR stimuláció hatására bekövetkező fagocitózis fokozódás elmaradását eredményezi. Eredményeink arra utalnak, hogy az LXR aktivációt követően megfigyelhető fagocitózis fokozódás több direkt LXR és indirekt módon endogén retinoid produkcióhoz köthetően szabályozott gén megváltozott kifejeződésével áll kapcsolatban. Mindezek alapján azon kórfolyamatokban, melyekben az apoptótikus sejtek eltakarításának zavara megfigyelhető felmerül a retinoidok potenciális terápiás alkalmazása az elhalt sejtek fagocitózisának fokozása céljából.; In healthy individuals, billions of cells die by apoptosis every day. Removal of the dead cells by phagocytosis (a process called efferocytosis) must be efficient to prevent secondary necrosis and the consequent release of pro-inflammatory cell contents that damages the tissue environment and provokes chronic inflammation or even autoimmunity. That is why by studying these processes, potential pharmacological targets can be identified, influence of which might be used in the treatment of chronic inflammatory diseases. The first step in the clearance of apoptotic cells is chemotactic migration of macrophages towards the apoptotic cells guided by “find-me” signals released by the dying cells. Upon sensing the chemotactic signals, macrophages release ATP. ATP is extracellularly degraded to ADP, AMP and adenosine to trigger purinergic receptors concentrated at the leading edge of the cell. Previous studies have shown that in addition to the chemotactic signals, this purinergic autocrine signaling is also required to amplify and translate chemotactic signals into directional motility (Kronlage et al., 2010). In the first part of our studies the involvement of adenosine A3 receptors (A3R) was analyzed in the chemotactic migration of macrophages directed by apoptotic thymocyte-derived “find-me” signals. We demonstrate in vitro and in vivo, that the purinergic autocrine signaling is required for maintaining both the velocity and the directionality of macrophage migration towards the apoptotic thymocytes. Adenosine receptor signaling alone seems to be sufficient to sustain proper chemotactic migration, but only simultaneous A2R and A3R signaling can act so. Though loss of A3Rs does not affect the phagocytotic capacity of macrophages, intraperitoneally-injected apoptotic thymocytes were cleared with a delayed kinetics by A3R null macrophages due to the impaired chemotactic navigation. Our data demonstrate the involvement of macrophage A3Rs in the proper chemotactic navigation and consequent in vivo clearance of apoptotic cells in the peritoneum. Interestingly, loss of A3Rs did not affect the in vivo clearance of apoptotic thymocytes in the dexamethasone-treated thymus. In the second part of my thesis, our studies related to the signaling pathways regulating the efferocytotic engulment machinery are presented. We have confirmed that upon activation of the lipid-sensing liver X receptor (LXR), that is physiologically ligated by the lipid content of the apoptotic cells, the expression of several efferocytosis related molecules’ and that of retinaldehyde dehydrogenases’ genes are induced. Induction of endogenous retinoid synthesis leads to the production of a nonclassical retinoid. Based on our retinoid analysis, this compound might be a dihydro-retinoic acid derivative. The novel retinoid then contributes to the upregulation of further phagocytic receptors including TG2 by ligating retinoic acid receptors. Inhibition of retinoid synthesis prevents the enhanced phagocytic uptake induced by LXR ligation. Our data indicate that stimulation of LXR enhances the engulfment of apoptotic cells via regulating directly and indirectly the expression of a range of phagocytosis-related molecules, and its signaling pathway involves the synthesis of a nonclassical retinoid. We propose that retinoids could be used for enhancing the phagocytic capacity of macrophages in diseases where impaired phagocytosis of apoptotic cells plays a role in the pathogenesis of the disease.